Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megpróbáltam a recepteket csoportosítani, így a menüpontok között találhatóak a csirkés, halas, zöldséges, gyümölcsös receptek.

Vannak olyanok, amelyek sehova sem fértek, így azok idekerültek.

 

Házi kenyér

Igaz, ez nem sütemény, de én szoktam kenyeret is sütni otthon, nem kovászosat, hanem élesztőset. Hol ebből, hol abból, vagyis nem mindig csak búzalisztből, van úgy, hogy keverem.  Ha "csak" búzaliszt, akkor langyos vízben, amibe egy kis lisztet tettem, belemorzsolok kb. 2,5 dkg élesztőt, ez ha felfut, akkor beleteszem kb. 80 dkg körüli lisztbe, és kb. másfél decinyi langyos vizet adok hozzá, annyit, amitől jól össze áll a tészta. Ehhez kb. másfél deka, vagy kicsit több sót - ez is a sótól függ - és egy kávéskanálnyi ecetet is teszek. Az ecet adja meg azt, ami hiányzik belőle, a kovács hiánya miatt. Jól össze kell dolgozni, ruganyos tésztát kapunk. Kb. fél- háromnegyed óra múlva szépen "feljön", megkel. Ekkor átgyúrjuk, cipót formázunk belőle, én dobozba szoktam tenni, mert ez a fajta tészta ott érzi jól magát. Ott még pihen egy kicsit, és jól előmelegített sütőben megsütjük. A sütés kezdete előtt egy kis edénybe tegyünk vizet a sütőbe, ami valamennyi gőzt fog termelni, hogy megemelje a kenyerünket. Nekem legutóbb ilyen lett a kenyerem:

 

img-7ddd5f8b26fbce44ac7278659d643a2b-v.jpg

   img-8cbfb65e836c6391a409f72d82686bdd-v.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Puliszka

Gondolkodtam, hogy hova tegyem ezt a receptet, de aztán mivel nem találtam neki máshol helyet - elvégre nem tésza, nem zöldség, nem gyümölcs, nem hús - ezért iderakom. Egy lábosban, ha kevesebbet készítünk, de fazékba, ha többet, pl. négy személyre, tehát egy alkalmas edénybe vizet forralunk, teszünk bele egy kis sót, és amikor már gyöngyözni kezd, beleszórjuk a kukorica darát, majd kevergetve 10-15 percig főzzük. Jól lepje el a víz, legalább két újnyira, amikor elkezdjük a főzést. A dara beszívja, miközben fő, és pöfékel. Folyamatosan kevergessük, esetleg ha elfogyna a víz alóla, egy kicsit öntsünk hozzá. Kis lángon addig főzzük, amíg elválik az edény falától. Van, aki még tesz hozzá egy kicsike lisztet, én nem szoktam. Ha  már megfőtt, akkor elzárom alatta a hőt, letakarom egy fedővel, és hagyom még úgy öt-tíz percig állni. Ezután olajos, vagy olvasztott zsírba mártogatott evőkanállal nagyobb galuskákat szaggatunk belőle, és egy külön tálra tesszük. Több módon is felhasználhatjuk, így pl. köretnek (itt az oldalon pl. a gombapörkölt körete volt), de ha tűzálló edénybe tesszük a galuskákat szorosan egymás mellé, majd megszórjuk juhtúróval, vagy tehéntúróval, meglocsoljuk egy kis tejföllel, és berakjuk a sütőbe, míg átforrósodik, a tejföl pedig színt kap, akkor önálló fogás is lehet. Azt is szoktam csinálni, hogy kiveszek a kész főtt darából nem olajos kanállal kisebb adagokat, és a két kezem között gombóc-szerűt formálok belőle, majd tányérra rakom. Amikor kihül, akkor pl. levesbetétnek használom. A tányérba rakom őket, és erre szedem a forró levest. Kinézetre mint a grízgaluska, ízre persze nem, de nagyon finom akár húslevesbe, akár zöldséglevesbe, mint levesbetét. Sokféleképp használhatjuk.

puliszka.jpg

desszert féle, maradék kalácsból és pudingból

Egy kis szikkadt kalács volt még itthon, kockára vagdostam, meglocsoltam édesítőszeres tejjel, és megszórtam darált mákkal. Az egészet állni hagytam úgy 5 percig, aztán lazán összekevertem. Egy csomag vanlília pudingot megfőztem, és ráöntöttem a kalács darabokra. Majd amikor minden összeállt, és kihült, akkor poharakba szedtem úgy,hogy alulra került még egy kis barack lekvár, és a tetejére is, díszítésül, no meg a jó ízekért.

pudingos-kalacs-makkal.jpg

Tehéntúrós pogácsa

Kb. fele-fele arányban egy tálba tettem fehér lisztet, és zabpehely lisztet, majd ebbe sót, és egy kis sütőport. Zsírtalan joghurtot langyosítottam, és felfuttattam benne egy kis élesztőt. A liszteket elmorzsoltam margarinnal, egy tojással, és hozzákevertem a joghurtos élesztőt, majd a túrót. Közepes lágy tészta lett. Félre tettem, kb. egy óra múlva megkelt, akkor deszkára borítottam, majd kinyújtottam, és megkentem vajjal, és hajtogattam. Ezt fél óránként kétszer még megcsináltam. Végül kinyújtottam kb. két centi vastagra, kiszaggattam, a tetejét megkentem tojással, és szórtam rá reszelt sajtot. A sütőben maximumon 15 perc alatt megsült. Ilyen lett:

pogacsa.jpg

Mivel én semmit sem mérek, csak gondolom formán készítem a dolgokat, így a hozzávalókhoz annyit tudok mondani, hogy az egész liszt kb. 40 deka körüli volt, a margarin kb. 15 dkg, a joghurt másfél decinyi, az élesztő kb. 2 dkg, a sütőpor egy mokkás kanálnyi, a só kb. 3 mokkás kanálnyi, egy db tojás, és a túró kb. 25 dkg.

császármorzsa

Nem tudtam eldönteni, hogy hova tegyem, mert hát ugye ez nem sütemény, de lehet a diétásokhoz is átmásolom...abba jobban belefér.

Tehát, én úgy szoktam készíteni, hogy vagy csak zabkorpát áztatok be egy kis tejbe, vagy teszek bele pl. zabpelyhet is. Ma volt benne mindkettő, és még egy evőkanálnyi teljeskiörlésű liszt is. Most véletlenül tudom, hogy a zabpehely öt deka volt...kiváncsi voltam rá, hogy mennyi, mert elég magas a kalóriatartalma, és így megnyugodtam...belefér a mai napba. Ráöntöttem az összekavar száraz dolgokra a tejet, és legalább egy órát állt...addig végeztem a munkámat. Aztán tettem bele egy kis édesítőt, egy kis fahéjat, és két tojást. Jól összekevertem, és egy serpenyőbe megmelegítettem az olívát, majd beleöntöttem a masszát - nokedli állaga volt - . Ilyenkor már csak azt kell megvárni türelmesen, hogy süljön az alja, ha már rozsdásodni kezd, akkor kell lapáttal megfordítani, és ha már mindkét oldala ilyen, akkor a lapát élével törögetni, szóval jól rányomni, hogy amolyan galuska félékre essen. Ha nagon odafigyelek, akkor a tojást  úgy teszem bele, hogy külön a sárgáját, és felverem habnak a fehérjét, és beleforgatom, utána öntöm a serpenyőbe. Mindkét módon nagyon finom. Ez itt pl. baracklekváros.

csaszar-morzsa.jpg

Spóruuunyi kölll - egy fazék húsleves, és az Ő átalakulása

Kedves Olvasó! Nem tudom, hogy ki hogy van vele a mai világban, de egyre jobban meg kell fogni a kiadásokat, és ha lehet, jót és a lehető legolcsóbban kell az asztalra tenni. Legalább is, én így vagyok ezzel. Mivel azt gondolom, hogy mások is, így leírom, hogy egy fazék húsleves mivé tud alakulni, illetve változni.

A múlt hét végén marharostélyos csonjaiból, és egy csirkemell csontból készült a húsleves (húsok előzőleg ilyen-olyan formában elkészítésre kerültek, a csontokat lefagyasztottam) ahogyan az kell, sárgarépa, fehér-répa, zeller, hagyma, egy kis paradicsom, egy kis paprika, fűszerek. Kimértem a vizet is, öt tányérral került a fazékba. Lassan, kb. három órát főtt, majd leszűrtem, s mivel a csontozást én csináltam, így azért egész szépen hagytam húst azokon. Tehát, leszűrtem a levest, külön a főtt húst, külön a zöldséget, külön a levet. Első körben megettük "gazdagon" tehát minden volt benne, a Páromnak grízgaluska, nekem metélt, mert amennyire lehet, visszafogom a "hízós" ételeket, s a metélt zabpehely-lisztből készült házi tészta volt, csak tojás fehérjével, még a sárgája se lett belegyúrva. A megmaradt zöldségből másnapra majonézes saláta készült, egy kisdoboz zöldborsó konzervvel, és egy csemegeuborkával "felturbózva", ez kb. három adagnyi lett. A maradék főtt húst pedig betettem az aprítóba, került bele még zabpehely, zabkorpa, egy tojás, fűszerek, egy kis zsírtalan tej, és diónyi húsgolyók formájában kisütöttük. 19 db lett belőle. Ehhez vadas szósz készült, nokedlivel. Így tehát a "csont" levesből három féle étel került az asztalra, két napra, és nem ettük ugyanazt a maradékot. A megmaradt leszűrt levesből még egy-egy tányérnyi "üresen" másnapra is maradt, üresen, mert akkor már csak a grízgaluska, vagy nekem, a metélt díszelgett benne. Mindezek két személyre készültek, pénztárca barát módon. Mert, ahogy öreg barátnőm mondta évekkel ezelőtt: Spórúúúnyi köll!!!

Ez itt alant egy 8 fős baráti összejövetelre készült hideg-tál variáció, és kínálós. Van rajta nyers saláta öntettel, egyben sült fasírt, sajt variációk, gyümölcs saláta, süteményfélék....stb.

hidegtalak---8-fos-barati-osszejovetel.jpg

 

 

 

 

 

Barack lekvár

Minden évben üvegbe kerül a nyár íze, a sárgabarack, lekvár formájában. Én ezzel kissé pipifaxos vagyok, mert nagyon szeretem, és így elpepecselek vele, bármennyi is az elrakandó gyümölcs. Vagy szedd magad mozgalomban szedem, ami idén elmaradt a kórház miatt, vagy a piacon veszem meg. Mivel most csak augusztusba sikerült a piacra mennem, így attól tartottam, már egyáltalán nem fogok kapni, s magam is elcsodálkoztam azon, hogy 650 Ft/kg áron mégis találtam egy árusnál. Így aztán vettem ott öt kilót, amiből lássuk be, mire a befőzésre került sor, már csak kb. három kiló maradt, de nem baj, mert frissen is kell gyümölcsöt enni annak idejében, úgy egészséges. :-) Tehát, megmosom a barackokat, majd felteszek egy nagyobb lábosba vizet forrósodni. Amikor már gyöngyözik, akkor annyi gyümölcsöt teszek bele, ami egy sorban belefér, és kb. 5 percig benne hagyom, majd hideg vízbe kiszedem. Ott lehűl annyira, hogy már meg tudjam fogni, s akkor lehúzom egyenként a héját. Nem dobom ki, félreteszem, a héjától és magjától megfosztott barackot belerakom egy másik lábosba. Addig művelem ezt, amíg a gyümölcs elfogy. Tualjdonképpen csak a magokat dobom ki, bár azt is meg lehetne szárítani, megtörni, megdarálni, vagy csak úgy elrágcsálni. A felezett megtisztított barackokat el kezdem főzni, rotyogtatni. Minden kilóhoz kb. 40-50 dkgf cukrot számolok, ez függ a gyümölcs édességétől is. . Ezzel se túl édes, se savanykás nem lesz. Ha rajta maradt volna a héja, és úgy főzzük, akkor én azt szoktam mondani, hogy "húzós" lesz a lekvár, bármennyi cukor is kerül bele, mégis savanykás...én édesen sokkal finomabbnak tartom. Tehát rotyogtatom kissé, majd ha már felforrt, hozzáadom a cukrot. Azzal jól elkeverem, és addig főzöm, kavargatva, míg a habja el nem tűnik. Folyamatosan kell kavargatni, mert a cukor hamar odaragad az edény aljára. Így ezzel a technikával kissé darabos, dzsem és lekvár együtt állagú lesz a gyümölcs. Ha kimondottan lekvárnak készítjük, akkor célszerű botmixerrel összezúzni, és úgy forralni. A kimosott, tiszta üvegekbe ezután még forrón betöltöm a lekvárt, majd a tetejére teszek vagy szalicilt, vagy pl. most nátrium benzonátot, nagyon-nagyon minimálisat, mondjuk egy késhegynyit, és lezárom az üvegeket. Ezután tálcára rakosgatom, majd egy olyan helyre teszem, ahol egy-két napig nincs útba, mert letakarom pokróccal, és az alatt fog kihülni. Tulajdonképpen ezt hívják "száraz dunszt"-nak. Tudom, lehet kapni midenféle eltevő porokat, amihez még cukrot sem kell ennyit tenni, bár abban zselésítő adalék van... de én azt gondolom, a legjobb házi lekvár az, amit hagyományosan főznek. Ha ügyesek vagyunk, akkor szép, világos sárga lekvárunk lesz. Amint kihűl a pokróc alatt, fel lehet tenni a helyére, ahol várja a zord időt, hogy kibontásra kerüljön.

Nos, és most olyat fogok mondani, amitől persze sokan biztosan megköveznek, de nem baj:-) A héját, amit lehúztunk, és külön lábasba raktuk, szintén lecukrozzuk, és elkezdjük főzni. Amikor felforrt, akkor botmixerrel összevágom, egynemű lesz, és még forralom. Elég hamar besűrűsödik. Ekkor ez is üvegekbe kerül. Sötétebb, keményebb, hisz a héjában van a zselésítő, viiszont remekül lehet felhasználni süteményekhez. Volt olyan év, amikor sok gyümölcsöt tettem el, így sok volt a héj is. Akkor hozzáadtam a cukrot, botmixerrel pépesítettem, majd felengedtem annyi vízzel, hogy sűrűbb ivólé állaga legyen, és fél literes üvegekbe szűrtem. Ugyanúgy száraz dunsztba tettem, mint a lekvárt. Nem romlott meg, télen nagyon finom ivólé került a poharakba No, de ehhez legalább 10-15 kg barack eltevése szükséges, mert egyébként a héj mennyisége kevés, és nincs értelme lét gyártani belőle, mint ahogyan idén is kés kis üveg lekvár lett a héjakból, a kép jobb oldalán látszik is a sárga tető alatt, sötétebb a lekvár - nos, az készült a héjból, és az lesz süteménybe felhasználva.

lekvarok.jpg

 

 

 

 

 

 

 

bőrös malac-kockák füstös pirospaprikával - hideg reggelihez, vagy vacsorához.

Mivel  egy jó nagy darab malac combot vettem csonttal , és a bőrével együtt, ezért a csontos részből készült húsleves, a bőrös részt levágtam, és nagyobb kockákra aprítottam. Majd sós vízben megpároltam, és amikor már vajpuha lett, akkor egy tálba összekevertem a füstös ízű pirospaprikát, egy kevés édes-nemes paprikát, egy kevés fokhagyma granulátumot, és a kockákat még melegen beleforgattam. Hasonló lett, mint a csécsi szalonna...csak kockákban. Remek hideg étel.

A malachúsból további más ételek készültek.

malac-paprikas-kockak.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.